Névtelen parasztok ordibálnak nagyban,
Mi észben nagy hátrány, visszaszerzik szagban.
Fullasztó Old Spice szag átjárja az elmém,
Áldom a sorsomat, hogy ők ültek le mellém.

Hol is kezdjem, úgysem négy sor lesz,
Ezt a verset nem szülte más, csak a stressz.
Írnom kell, hogy ne gondoljak másra,
Agyamat az ideg ne dörzsölje fásra.
Nem kétszer hat szótag, mert a többi az,
Néha azért csalok, ez azért igaz.
Őszintén szólva, nem is nektek írok,
Magam meghazudottolását eleve nem bírom.
Nem más nekem ez, csak gőz kieresztés,
Bár a lelkem melegíti a kimutatott tetszés.
Örülök, hogy sokatoknak tetszenek a versek,
De magam szórakoztatására mennek rá a percek.
Van, hogy egyszerűn előjön az ihlet,
S mire észbe kapok, a versre írhatom a címet.
Néha gondolatom leírom egy sorba,
A következő pedig csak az elmém dolga.
Picike meséknek nem tudom a végét,
Attól függ a sztori, hol a lelki békém.
Sorról sorra írom, figyelve a rímre,
Ez a többség, de azért... hallgatok a szívre.
Nekem ez a menekülés, ha vállamon a nyomás,
Néha élvezem, néha elég nagy a szopás.
Kevés negatív kritkák kaptam érte tőletek,
De kurvára nem érdekel, elhihetitek :)
Az, hogy egyre többen olvassák a blogot,
A versírásra nekem soha nem ad okot.
Ne kérjétek soha, mit és mikor írjak,
Azt se mondja senki, mikor nevessek vagy sírjak.
Úgyis mindig folytatom az elkezdett verset,
Mert a versben a legnehezebb mindig csak a kezdet.
Írok, ha rossz kedvem van, írok, hogyha túl jó,
Írok, ha foci meccsen nem nekem fúj a bíró.
Írok, ha a vonaton felhúz a sok gyökér,
Írok, ha a lelkemben túl sok már a sötét.
Írok megnyugvásul, ha nem tehetek egyebet,
Írok, ha a stressz remegteti kezemet.
Elmondom most nektek, soha ennyire nem féltem,
Mikor tudásommal már hetek óta megütném a lécet.
Nem tudok aludni, ingerlékeny vagyok,
Minden ember fejébe rúgnék most egy nagyot.
Hangulatom változik mindig percről percre,
Nekem ez a válaszom a hatalmas stresszre.
Feküdtem a kórházban mélyen vágott sebbel,
Mikor az életem múlt egy-két rövid percen.
Száguldottam hegyeken szakadékok mellett,
Néha nem védőruha, andrenalin kellett.
Most még is itt van gyomromban az ideg,
Úgy érzem már néha, bennem egy Alien most kikel.
Elegem van mindenből, ezért lett e versem,
S mert a füvezéshez nem lett volna merszem.

Písz meg frídom

Látja a sok állat, lángol a kis erdő,
S egy ellencsapáshoz nincs elég túlélő.
Pici varázs farkas romok alatt hever,
Miközben sok kis őz kis nyulacskát belez.

Tárcában egy papír, piros betűk rajta,
Helyszínnek felírva az út menti pajta.
"Piros szemű szarvast felhívni ma éjjel,
Medvman megölésért ő jön majd a pénzzel."

:O

Varázsszemüveggel nézem az ablakot,
Unikornisok épp most esznek abrakot.
Rózsaszín sörényük lobog csak a szélben,
Kergetőzve futnak kint a kurva réten.

Nem szívtam semmit. Egyszeűen bekattantam.

Viszi hát Medvmanünk rendőrörsre nyomban,
Előtte belerúg lent az utcaporban.
Vér kezd csordogálni minden apró sebből,
Rablónak tárcája kiesik a zsebből.

Eddig teljes rész:

http://negysoros.blog.hu/2012/12/30/medvman_es_a_piros_szemu_csodaszarvas_titka

Négy pici zombiőz hazáig követte,
Majd a kis házat ágyúval lövette.
Picike farkaslak ráomlik hősünkre,
Nagy örömöt hozva négy zombi őzünkre.

Eddigi teljes vers:

http://negysoros.blog.hu/2012/12/30/picike_haboru_teljes_eddigi

Van húsz forintom, mi a faszér' kérded?
Hogy rúgjam izomból szilánkra a térded!
Nem adok basszadmeg, takarodj dolgozni,
Hidd el AZ nem fog májrákot okozni!

Ha csóró vagy kocsira, és nem te baszol felül,
A gondolkozás bazmeg, semmibe se kerül.
Ne állj az ajtóba, ha más éppen száll fel,
Attól, hogy kretén vagy, ne engem basszál fel!

Új ötlettől hajtva pici házába fut,
Maga után zárja a zöld pici kaput.
Elővesz egy korhadt, réges-régi táblát,
De ahogy olvasná, hall egy hangos lármát.