Eközben haza tér nagy búsan a medve,
A nagy csalódás után elég rossz a kedve.
Felesége otthon éhes boccsal várja,
Kinek nem lett tele őzhússal a szája.

A barlangban csend van, csak meredten néznek,
Jó hasznát vennék most három csupor méznek.
Feláll az apa, kihegyezi körmét,
S felölti magára az ünneplős szörmét.

Nagyon nagyot sóhajt, aztán tükörbe néz,
"Telni fog ma este eleségre pénz!"
Rohan a barlangból, pisztolyt tesz a zsebbe.
Mert tudni illik, rabolni fog este!

Kilép a barlangból, felveszi a maszkot,
Lépne már előre, de lát egy fura arcot.
Kezében egy nagy bőrönd, nagyon gyorsan szalad,
Mögötte nem sokkal rendőrmedve halad.

Nem tétovázik hát, kiteszi a lábát,
Rabló medve attól nyom egy durva spárgát.
Elkapják a rabot, kibontják a táskát,
Annyi pénz volt benne, annyit még nem láttál!

Hálás is a rendőr, ad neki a pénzből,
Örül így a medve, hisz jól lakhatnak mézből!
Berohan a boltba, aztán siet haza,
Tudni illik korog régóta a hasa.

Megvacsoráznak mind, esznek két pofára,
Utána a hősünk bemegy egy szobába.
Elkezd szabni, varrni, ruhákat festeni,
Hogy mi lesz a vége: lehet már sejteni.

Elkapta az ihlet, szükség van hősökre,
A csendvigyázókra, erkölcsi őrökre.
Merem mondani már büszkén s nagy kedvvel:
Ruhafelvételkor megszületett...

...Medvman!