facebook





       Creative Commons Licenc
   Ez a Mű a Creative Commons Nevezd
    meg!- Így add tovább! 3.0 Unported
    Licenc feltételeinek megfelelően
    szabadon felhasználható
.

Rendhagyó

2013.01.02. 15:59 Decsi

Hol is kezdjem, úgysem négy sor lesz,
Ezt a verset nem szülte más, csak a stressz.
Írnom kell, hogy ne gondoljak másra,
Agyamat az ideg ne dörzsölje fásra.
Nem kétszer hat szótag, mert a többi az,
Néha azért csalok, ez azért igaz.
Őszintén szólva, nem is nektek írok,
Magam meghazudottolását eleve nem bírom.
Nem más nekem ez, csak gőz kieresztés,
Bár a lelkem melegíti a kimutatott tetszés.
Örülök, hogy sokatoknak tetszenek a versek,
De magam szórakoztatására mennek rá a percek.
Van, hogy egyszerűn előjön az ihlet,
S mire észbe kapok, a versre írhatom a címet.
Néha gondolatom leírom egy sorba,
A következő pedig csak az elmém dolga.
Picike meséknek nem tudom a végét,
Attól függ a sztori, hol a lelki békém.
Sorról sorra írom, figyelve a rímre,
Ez a többség, de azért... hallgatok a szívre.
Nekem ez a menekülés, ha vállamon a nyomás,
Néha élvezem, néha elég nagy a szopás.
Kevés negatív kritkák kaptam érte tőletek,
De kurvára nem érdekel, elhihetitek :)
Az, hogy egyre többen olvassák a blogot,
A versírásra nekem soha nem ad okot.
Ne kérjétek soha, mit és mikor írjak,
Azt se mondja senki, mikor nevessek vagy sírjak.
Úgyis mindig folytatom az elkezdett verset,
Mert a versben a legnehezebb mindig csak a kezdet.
Írok, ha rossz kedvem van, írok, hogyha túl jó,
Írok, ha foci meccsen nem nekem fúj a bíró.
Írok, ha a vonaton felhúz a sok gyökér,
Írok, ha a lelkemben túl sok már a sötét.
Írok megnyugvásul, ha nem tehetek egyebet,
Írok, ha a stressz remegteti kezemet.
Elmondom most nektek, soha ennyire nem féltem,
Mikor tudásommal már hetek óta megütném a lécet.
Nem tudok aludni, ingerlékeny vagyok,
Minden ember fejébe rúgnék most egy nagyot.
Hangulatom változik mindig percről percre,
Nekem ez a válaszom a hatalmas stresszre.
Feküdtem a kórházban mélyen vágott sebbel,
Mikor az életem múlt egy-két rövid percen.
Száguldottam hegyeken szakadékok mellett,
Néha nem védőruha, andrenalin kellett.
Most még is itt van gyomromban az ideg,
Úgy érzem már néha, bennem egy Alien most kikel.
Elegem van mindenből, ezért lett e versem,
S mert a füvezéshez nem lett volna merszem.

Písz meg frídom

A bejegyzés trackback címe:

https://negysoros.blog.hu/api/trackback/id/tr264992316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása