Néhány éve történt, mikor Medvman séf volt,Éttermében egyszer belátszott az égbolt.Maffia állatok robbantottak nála,Tetemes lett akkor szegény Medvman kára.

Eszébe jut valami mikor hazaérne,Emlékezik ő bíz eme fura névre!"Hát persze, a szarvas! De oktondi vagyok,Láttam még én egyszer piros szemű vakot."

"Csacsi öreg Medvman!" sóhajtozik szegény,"Nem jövök rá ki ez, elillant a remény"Nagy búsan bandukol hazafelé szótlan,S vesz egy csomag szotyit, lent a sarki boltban.

Elengedi Medvman rabló medve nyakát,Ezzel követette el a következő hibát.Csóró Frici nyomban felugrott a földről,S elgáncsolta Medvmant, nehogy vele jöjjön.

"De kik béreltek fel, engem ez is aggaszt!Ha nem válaszolsz, jobb egyenest kaphatsz!""Jól van, jól van, mondom, csak engedd el a nyakam,Jobb felén a torkom jó pár perce kapar."

"Nevem Csóró Frici, bár én se jól jártam,De a városunkban óriásibb gáz van!Felbéreltek minket, legjobb gyilkosokat,Öljünk rendfentartókat, lehetőleg sokat."

Nagyot néz hát Medvman, "mi a büdös fasz ez?"S rögtön támadójának egy sor kérdés szegez."Ki vagy te, felelj már! Ki bízott meg téged?Gyorsan felelj kérlek, mert felemészt a kétely!"

Ne reménykedj tovább, tényleg itt a vége,Nem már fordul semmi se jóra, se szépre.Kicsi zombi őzek uralkodnak végre,Reményeik szerint Legalább 100 évre. VÉGE(Kajak vége van, nincs happy end, meg semmi. Ez a valóság.)

Minden kis vezetőt, minden kicsi tisztet,Még e szörnyű napon máglya elé visznek.Egész kicsi erdő rabigába dőlt mostÉs vezetője lett nagyon sok kis gyilkos.

Altábornagy Jenő, a kicsi languszta,Hősiességéért kiskéssel megnyúzva.Róka Tomi őrnagy sivatagba űzve,Kisnyúl Zoli feje kapuk fölé tűzve.