Sok fészbuk huszár idézget verseket,Egy baj van csak ezzel: nem tudják mit jelent.Percenként kiírnak hasonló dolgokat,Én szívből kívánom, vágják át torkukat.

Le kéne mondanod és átadni helyed,Utána kutyaként végezni csak veled.Nem vagy te más nekünk, csak szörnyű rémálom,Remélem kamion basz agyon barátom.

Pörgetném az agyam, megvannak a témák,Agyam és aközé építek egy létrát.Így lehet értelmes és jó verset írni,Gec, kezdem magam nagy költőnek hinni. Mondtam, hogy az

Kilépek a házból és mit veszek észre,Házak is repülnek szanaszét a széllel.Kicsit fúj csak nem gáz, szeretem a tavaszt,Nincs mínusz harminc fok, örülj neki paraszt.

Ülök a vonaton, hasogat a fejem, Egy idös nénike beszélgetne velem. Onokája most múlt 19 éves, Hülyékkel ugyancsak agyonüt az élet.

Bábuként boldogan éled az életed,Arcodról inkább csak pislog az értelem.MSZP-s is voltál, Kádárnak benyaltál.Tüdőd egy gerellyel szívesen átszúrnám

Fáradt vagyok durván, nem jön most az ihlet,Agyamban a káosz rég elért egy szintet.Szar vers lesz ez nagyon, nem lesz benne semmi,E sorra elbaszott idő: 30 percnyi.

A várva várt álom csak nem jön szemedre,Nézed mennyit alszol órára és percre.Nem alvásod miatt kínoz a gondolat,Felkelsz és Stihl-tel átszabod a polcokat.

Te is voltál már úgy szétvetett az ideg,Parától a hátadon futkosott az ideg.Bár beszélnek hozzád, meg sem hallod felétSzétbasznád  baltával mindenkinek fejét.

Hétfő reggel van, dolgozni kell menni,Kávé ivás után nirvánában lenni.Irodába érve reménykedvi abban,Céges WC addig nem úszik még szarban.