Néhány éve történt, mikor Medvman séf volt,
Éttermében egyszer belátszott az égbolt.
Maffia állatok robbantottak nála,
Tetemes lett akkor szegény Medvman kára.

Eszébe jut valami mikor hazaérne,
Emlékezik ő bíz eme fura névre!
"Hát persze, a szarvas! De oktondi vagyok,
Láttam még én egyszer piros szemű vakot."

"Csacsi öreg Medvman!" sóhajtozik szegény,
"Nem jövök rá ki ez, elillant a remény"
Nagy búsan bandukol hazafelé szótlan,
S vesz egy csomag szotyit, lent a sarki boltban.

Elengedi Medvman rabló medve nyakát,
Ezzel követette el a következő hibát.
Csóró Frici nyomban felugrott a földről,
S elgáncsolta Medvmant, nehogy vele jöjjön.

"De kik béreltek fel, engem ez is aggaszt!
Ha nem válaszolsz, jobb egyenest kaphatsz!"
"Jól van, jól van, mondom, csak engedd el a nyakam,
Jobb felén a torkom jó pár perce kapar."

"Nevem Csóró Frici, bár én se jól jártam,
De a városunkban óriásibb gáz van!
Felbéreltek minket, legjobb gyilkosokat,
Öljünk rendfentartókat, lehetőleg sokat."

Nagyot néz hát Medvman, "mi a büdös fasz ez?"
S rögtön támadójának egy sor kérdés szegez.
"Ki vagy te, felelj már! Ki bízott meg téged?
Gyorsan felelj kérlek, mert felemészt a kétely!"

Ne reménykedj tovább, tényleg itt a vége,
Nem már fordul semmi se jóra, se szépre.
Kicsi zombi őzek uralkodnak végre,
Reményeik szerint Legalább 100 évre.
 
VÉGE

(Kajak vége van, nincs happy end, meg semmi. Ez a valóság.)

Minden kis vezetőt, minden kicsi tisztet,
Még e szörnyű napon máglya elé visznek.
Egész kicsi erdő rabigába dőlt most
És vezetője lett nagyon sok kis gyilkos.

Altábornagy Jenő, a kicsi languszta,
Hősiességéért kiskéssel megnyúzva.
Róka Tomi őrnagy sivatagba űzve,
Kisnyúl Zoli feje kapuk fölé tűzve.